Harmadik este újra

Nehéz posztot írni, ha az ember szeme leragad a fáradségtól, szóval a tegnapi mára maradt :)
A piszkozatot meghagyom, jópofák a kommentek; ha átírnám, értelmüket vesztenék.

Hát a fügével (fuge) itt is meggyűlt a bajom, leglábbbis a jónagy fagyizóban nem értették mit akarok, pedig ugy mondtam, ahogy ki van írva: fig. A gond az volt, hogy közben a felirat alatti karamell kupacra mutogattam. Végül persze közös nevezőre jutottunk, és letelepedhettünk fagyizni. Bár nem olcsó, de hatalmas gombócban mérik, és finom is. Igaz a füge fagyi az valami konzervből volt, de azért füge volt.
A görögök összeverődve nézik egy egy ilyen kitett TV-s helyen a meccseket, sőt fogadásokat is kötnek. Pont vége lett a meccsnek, amikor a fagyizóhoz értünk, a kirakott TV-t kb tíz görög állta körbe. A végeredményen igencsak hangosan örültek, tapsoltak is. Egyikük visztont egyértelműen fogadás vesztese volt.

Amíg a fagyizóhoz igyekeztünk a srácok hangosan kiabálták, hogy καλι μερα [káli méra], tudták, hogy ez a jónapot görögül. Volt olyan boltos aki megértette, és vigyorogva visszaköszönt nekik :)

A fagyizást alapos kéz és szájmosás követte a parti zuhanyzónál, mert az édes lé a srácoknak nem csak a lelkét simogatta, hanem végigfolyt a kezükön, nyakukon :)
Visszafele kimentünk az egyik (majd a másik) térre, játszótérre, a gyerekek jól kirollerezhették és csúzdázhatták magukat. Noel saját pénzén ül már fel a pénzbedobós kis járművekbe, sőt vett magának egy kvarcjátékot is. Megtudtuk, másnap meleg lesz, mert a hőmérséklet 9 fokot esik majd (a mostani forrónak mondható 38 fokról). A nagy melegben az a legfurcsább, hogy nem veszi az ember észre, hogy nagyon izzadna, csak egy idő után ragacsos lesz.

Az apartman tulaj apja idősebb nagydarab barátságos görög, sűrűn kint ül a bejáratnál. Ma épp rákot evett egy barátjával, csak úgy magában, nyilván főzve. Olyan tizenöt centis jószágok voltak, jó nagy kupacból eszegették az öregek. Magához intett és büszkén mondta magyarul, hogy rák. Mosolyogva mondtuk mi is hogy rák. Megfogott egyet a halványszürke pórul járt jószágok közül, és félreérthetetlenül felejánlotta nekem. Várta  mit reagálok, vigyorgott.
Forgattam a kezemben, nem volt feje. Tanácstalanságomat látva segített, és kinyitotta a rák hátpáncélját. alatta némi fehér hús sorakozott. A szaga nem tetszett, az a bizonyos kellemetlen tengerparti szag. Az íze jobb volt, hiába próbálnám leírni, inkább azt mondom, Just like chicken ;-)
Három után megköszöntem, és bár nem volt rossz, de reméltem nem látom viszont a tízlűbúakat túl hamar. Az esti dinnyeadaggal aztán jól megfértek, nem volt gond.

Dinnyézés közben a belső terszról denevéreket láttunk. Noellel megbeszéltük, hogy nem kell félni tőlük, ezek nem vérszívók, olyanok csak Dél-amerikában élnek, különbenis csak tehenek vérét szívják. Noel végső bölcs tanulsága:

Jó hogy nem vagyunk tehenek...

Na mentünk a partra, a család már alig várja, hogy novellám végére érjek :D
Pár esti kép itt.