Papír ceruza. Ez a megoldás. Leírjuk papírra, mik történtek, mert internet továbbra sincs, illetve alig. Wifi csak a szoba egyik sarkában van, bizonyos magasságban, meg a lépcsőházban, a router alatt. Bár az a falunk túloldala. Érthetetlen, hogy ilyen gyenge ez az ADSL - wifi router. Illetve ilyen lett.
Keresünk papírt ceruzát, és a parton irkálunk. Vicces lesz. Annyit elárulhatok, hogy voltunk tegnap előtt a gyönyörű Edesszában a vízesésnél. Sok képet, készítettünk, meg videót. Most már videót is szeretnénk feltenni, meglátjuk délután, hogy megy.
Addig is kattints bal oldalon a képekre.
2010. június 24., csütörtök
2010. június 21., hétfő
Pótlás
Ez itt a júni 18-19-i képek. voltunk étteremben, meg parton, meg sétálni. Ez biztos. A többit, meg körítést még összeszedjük, addig is erről a két napról (péntek-szombat) pár kép.
2010. június 19., szombat
Szombat
1. Sokáig aludtunk, 11 körül indultunk el a partra.
2. A piacozást szerdára halasztottuk, úgyis rossz időt mondanak akkorra.
3. Még mindig jó nagyok a hullámok, Áron élvezi a legjobban.
4. Noel rászokott a napi egy fánkra, amit a parton majszol el.
5. Este voltunk kajálni. Dávid: muszaka, sali. Móni: sült feta (sült paradicsommal, paprikával), görög sali. Noel, Áron: igazi görög rántott husi. :)
6. Esküvőt is láttunk.
7. Képeket holnap töltünk fel.
2. A piacozást szerdára halasztottuk, úgyis rossz időt mondanak akkorra.
3. Még mindig jó nagyok a hullámok, Áron élvezi a legjobban.
4. Noel rászokott a napi egy fánkra, amit a parton majszol el.
5. Este voltunk kajálni. Dávid: muszaka, sali. Móni: sült feta (sült paradicsommal, paprikával), görög sali. Noel, Áron: igazi görög rántott husi. :)
6. Esküvőt is láttunk.
7. Képeket holnap töltünk fel.
2010. június 18., péntek
Vacsi halasztva
Az eső elmosta az esténket. A fiúk 6 óráig aludtak, utána jött egy jó nagy vihar. Még mindig villámlik és dörög. Egész sok eső esett, de legalább a levegő felfrissült. A rossz idő miatt nem mentünk sehova, így az esti vacsit holnapra halasztottuk. (azért ma is ettünk valamit :)) Pedig muszakára és sült sajtra fentük a fogunkat.
Ami érdekes, hogy a vihar óta nincs víz, az áram meg hol van hol nincs.
Ami érdekes, hogy a vihar óta nincs víz, az áram meg hol van hol nincs.
Péntek I.
Ma a reggeli után ismét a partra vettük az irányt, menet közben újabb adag parti kelléket (nem party, maximum beach party) beszerezve. Azaz nem mást, mint két vizipiszolyt, és egy beülős úszó gumit (a régi széthasadt, kénytelenek voltunk megválni a csigától).
A parton a várakozásunkon felüli hullámok vártak. A megszokotthoz képest bent a házak között is szél volt, de az igazi a parton fogadott. Nem kell nagyra gondolni, de idén még nem volt szeles, hullámos napunk itt kint. A parton a vizimentő szólt, hogy a gyerekre adjunk a vízben karúszót. Szerencsére a közelben lehetett kapni, így Móni hamar visszaért az újabb szerzeményekkel.
A vízbe nem is nagyon merészkedtünk be, csak egy egy rövidebb part közeli hullám-átugrálás erejéig.
A parti afró árusok ma extra szemtelenek voltak, vagy inkább rámenősek. Az egyik a gyerekek képébe tolta a kis gumi sünöket, egy másik meg csak akkor állt odébb a napszemüvegeivel, amikor megmutattuk,hogy már van köszi. Amúgy is egy rózsaszínt próbált Noelnek odaadni. Hát jót röhögtünk rajta. A gyerekek különben előszeretettel szólnak a mászkálós árusoknak, hogy "no".
Nincs nagy esélye ma sem az esti/délutáni fürdőzésnek, viszont a vacsit ma étteremben tervezzük elkölteni, eltölteni.
Tegnapi, mai képek
A parton a várakozásunkon felüli hullámok vártak. A megszokotthoz képest bent a házak között is szél volt, de az igazi a parton fogadott. Nem kell nagyra gondolni, de idén még nem volt szeles, hullámos napunk itt kint. A parton a vizimentő szólt, hogy a gyerekre adjunk a vízben karúszót. Szerencsére a közelben lehetett kapni, így Móni hamar visszaért az újabb szerzeményekkel.
A vízbe nem is nagyon merészkedtünk be, csak egy egy rövidebb part közeli hullám-átugrálás erejéig.
A parti afró árusok ma extra szemtelenek voltak, vagy inkább rámenősek. Az egyik a gyerekek képébe tolta a kis gumi sünöket, egy másik meg csak akkor állt odébb a napszemüvegeivel, amikor megmutattuk,hogy már van köszi. Amúgy is egy rózsaszínt próbált Noelnek odaadni. Hát jót röhögtünk rajta. A gyerekek különben előszeretettel szólnak a mászkálós árusoknak, hogy "no".
Nincs nagy esélye ma sem az esti/délutáni fürdőzésnek, viszont a vacsit ma étteremben tervezzük elkölteni, eltölteni.
Tegnapi, mai képek
Harmadik este újra
Nehéz posztot írni, ha az ember szeme leragad a fáradségtól, szóval a tegnapi mára maradt :)
A piszkozatot meghagyom, jópofák a kommentek; ha átírnám, értelmüket vesztenék.
Hát a fügével (fuge) itt is meggyűlt a bajom, leglábbbis a jónagy fagyizóban nem értették mit akarok, pedig ugy mondtam, ahogy ki van írva: fig. A gond az volt, hogy közben a felirat alatti karamell kupacra mutogattam. Végül persze közös nevezőre jutottunk, és letelepedhettünk fagyizni. Bár nem olcsó, de hatalmas gombócban mérik, és finom is. Igaz a füge fagyi az valami konzervből volt, de azért füge volt.
A görögök összeverődve nézik egy egy ilyen kitett TV-s helyen a meccseket, sőt fogadásokat is kötnek. Pont vége lett a meccsnek, amikor a fagyizóhoz értünk, a kirakott TV-t kb tíz görög állta körbe. A végeredményen igencsak hangosan örültek, tapsoltak is. Egyikük visztont egyértelműen fogadás vesztese volt.
Amíg a fagyizóhoz igyekeztünk a srácok hangosan kiabálták, hogy καλι μερα [káli méra], tudták, hogy ez a jónapot görögül. Volt olyan boltos aki megértette, és vigyorogva visszaköszönt nekik :)
A fagyizást alapos kéz és szájmosás követte a parti zuhanyzónál, mert az édes lé a srácoknak nem csak a lelkét simogatta, hanem végigfolyt a kezükön, nyakukon :)
Visszafele kimentünk az egyik (majd a másik) térre, játszótérre, a gyerekek jól kirollerezhették és csúzdázhatták magukat. Noel saját pénzén ül már fel a pénzbedobós kis járművekbe, sőt vett magának egy kvarcjátékot is. Megtudtuk, másnap meleg lesz, mert a hőmérséklet 9 fokot esik majd (a mostani forrónak mondható 38 fokról). A nagy melegben az a legfurcsább, hogy nem veszi az ember észre, hogy nagyon izzadna, csak egy idő után ragacsos lesz.
Az apartman tulaj apja idősebb nagydarab barátságos görög, sűrűn kint ül a bejáratnál. Ma épp rákot evett egy barátjával, csak úgy magában, nyilván főzve. Olyan tizenöt centis jószágok voltak, jó nagy kupacból eszegették az öregek. Magához intett és büszkén mondta magyarul, hogy rák. Mosolyogva mondtuk mi is hogy rák. Megfogott egyet a halványszürke pórul járt jószágok közül, és félreérthetetlenül felejánlotta nekem. Várta mit reagálok, vigyorgott.
Forgattam a kezemben, nem volt feje. Tanácstalanságomat látva segített, és kinyitotta a rák hátpáncélját. alatta némi fehér hús sorakozott. A szaga nem tetszett, az a bizonyos kellemetlen tengerparti szag. Az íze jobb volt, hiába próbálnám leírni, inkább azt mondom, Just like chicken ;-)
Három után megköszöntem, és bár nem volt rossz, de reméltem nem látom viszont a tízlűbúakat túl hamar. Az esti dinnyeadaggal aztán jól megfértek, nem volt gond.
Dinnyézés közben a belső terszról denevéreket láttunk. Noellel megbeszéltük, hogy nem kell félni tőlük, ezek nem vérszívók, olyanok csak Dél-amerikában élnek, különbenis csak tehenek vérét szívják. Noel végső bölcs tanulsága:
Pár esti kép itt.
A piszkozatot meghagyom, jópofák a kommentek; ha átírnám, értelmüket vesztenék.
A görögök összeverődve nézik egy egy ilyen kitett TV-s helyen a meccseket, sőt fogadásokat is kötnek. Pont vége lett a meccsnek, amikor a fagyizóhoz értünk, a kirakott TV-t kb tíz görög állta körbe. A végeredményen igencsak hangosan örültek, tapsoltak is. Egyikük visztont egyértelműen fogadás vesztese volt.
Amíg a fagyizóhoz igyekeztünk a srácok hangosan kiabálták, hogy καλι μερα [káli méra], tudták, hogy ez a jónapot görögül. Volt olyan boltos aki megértette, és vigyorogva visszaköszönt nekik :)
A fagyizást alapos kéz és szájmosás követte a parti zuhanyzónál, mert az édes lé a srácoknak nem csak a lelkét simogatta, hanem végigfolyt a kezükön, nyakukon :)
Visszafele kimentünk az egyik (majd a másik) térre, játszótérre, a gyerekek jól kirollerezhették és csúzdázhatták magukat. Noel saját pénzén ül már fel a pénzbedobós kis járművekbe, sőt vett magának egy kvarcjátékot is. Megtudtuk, másnap meleg lesz, mert a hőmérséklet 9 fokot esik majd (a mostani forrónak mondható 38 fokról). A nagy melegben az a legfurcsább, hogy nem veszi az ember észre, hogy nagyon izzadna, csak egy idő után ragacsos lesz.
Az apartman tulaj apja idősebb nagydarab barátságos görög, sűrűn kint ül a bejáratnál. Ma épp rákot evett egy barátjával, csak úgy magában, nyilván főzve. Olyan tizenöt centis jószágok voltak, jó nagy kupacból eszegették az öregek. Magához intett és büszkén mondta magyarul, hogy rák. Mosolyogva mondtuk mi is hogy rák. Megfogott egyet a halványszürke pórul járt jószágok közül, és félreérthetetlenül felejánlotta nekem. Várta mit reagálok, vigyorgott.
Forgattam a kezemben, nem volt feje. Tanácstalanságomat látva segített, és kinyitotta a rák hátpáncélját. alatta némi fehér hús sorakozott. A szaga nem tetszett, az a bizonyos kellemetlen tengerparti szag. Az íze jobb volt, hiába próbálnám leírni, inkább azt mondom, Just like chicken ;-)
Három után megköszöntem, és bár nem volt rossz, de reméltem nem látom viszont a tízlűbúakat túl hamar. Az esti dinnyeadaggal aztán jól megfértek, nem volt gond.
Dinnyézés közben a belső terszról denevéreket láttunk. Noellel megbeszéltük, hogy nem kell félni tőlük, ezek nem vérszívók, olyanok csak Dél-amerikában élnek, különbenis csak tehenek vérét szívják. Noel végső bölcs tanulsága:
Jó hogy nem vagyunk tehenek...Na mentünk a partra, a család már alig várja, hogy novellám végére érjek :D
Pár esti kép itt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)